2 napja komoly leckét kaptam..
egy kedves ismerõs már második hónapja bogozza a családfámat.. csak mert érdekel és mert szinte semmit nem tudtam róluk.. nagyszüleimet: 1 kivételével ismertem.. õ még apukám születése után nemsokkal meghalt.. apukám sem ismerte.. nem voltak családi legendák, mende-mondák az õsökrõl, a felmenõkrõl.. soha.. talán a szüleim maguk sem voltak tisztában az õseikkel.. illetve nem tulajdonítottak nekik jelentõséget..
most csapongok, de ma nálunk járt villámlátogatáson egy columbiai lány, aki ösztöndíjasként tanul a Corvinus egyetemen, és elmondta, hogy õ személy szerint imádja a történelmet és amikor eljött Magyarországra, hihetetlen élmény volt számára ez a gazdag történelem, ami itt van (volt) és mondta vigyázzunk rá, õrizzük gyökereinket, kultúránkat, mert csodálatos...
(véletlen volt ez a mai találkozó vele, és arról majd egy másik bejegyzésben)
vissza a gyökerekhez.. a hölgy 1x - 1x kérdez, hogy akkor most errõl van e bármi információm, de általában a válaszom nemleges.. és küld 1-1 részletet, hogy akkor õ kutat és halad, azért a csönd.. olyan ez az egész, mint egy adventi várakozás ahol alkalmanként kibontasz egy fiókot az adventi naptáradból, és ott van egy meglepetés, egy kedvesség a szívednek.. soha nem volt adventi naptáram gyerekként, felnõtt fejjel kaptunk a párom szüleitõl egyszer.. jó érzés volt.., de ez most mindent felülir, minden adventi naptárat és minden képzeletet.., na és a legutolsó információ csere alkalmával a szavakkal félreértés történt.. fáradt voltam.. talán nem is figyeltem eléggé az információ súlyára.. és nem úgy reagáltam le, ahogyan jó lett volna.. valószínūleg megbántottam õt.., véletlenül, nem szándékosan.. és akkor bizony megírta (levelezünk a messengeren legfõképp), hogy:
"miért nem lehet csak úgy szimplán örülni, annak amit ír",
szörnyen restellem az egészet .. tisztáztuk..
és ma tovább is gondoltam, hogy milyen igaza volt., igaza van... és hova veszett el a gyermeki öröm.. amikor nem feltételhez van kötve, hogy minek örülök/örülünk.. , hanem a legegyszerūbb dolgoknak, hogy ma felkeltem ismét.., fel tudtam kelni.. és élek.. vagy ha jó napom van.., vagy annak örülök, ha éppen süt a nap vagy most éppen esik az esõ.. mert bizony ezek az egyszerū dolgok kellenének hogy az öröm forrásai és esszenciái legyenek..
Te minek örülsz úgy igazán?
Örülsz most ez esõnek? (Én nagyon.)
fotocredit: https://adambalogh.com
Szeretettel, Rita Monika
Esszenciaajánló: Bíbor kasvirág (Echinacea Purpurea): "Akkor javasolt, amikor erõszakos események és történések megcsúfolják az egyén méltóságát és morális integritását. Az önbecsülés és a tisztelet révén segít megtalálni igazi identitásunkat."
