régóta terveztem e témát..
nem egyszerū megfogalmazni és sorokba önteni..
valamelyik nap bevillant, hogy a napi áldozatos munka, ha csak a pénzrõl szól, akkor alapvetõen arról szól hogy elterelje a figyelmedet, hogy ki is vagy valójában? és hogy mit kellene helyette tenned?, hol kellene legyél? kik között?
ha a munka része, a szívmunka része rendben van, még mindig lehet olyan a közeg, hogy lehúz , de lehet hogy éppen felemel ...
sok helyrõl olvasom/olvastam, hogy ez a fura idõszak az önmegfigyelésrõl és az intenzív belsõ munkáról is kellene hogy szóljon..,
továbbgondoltam, hogy vajon miért vagyunk beletemetkezve dolgokba?.., legyen az egy játék, egy teleregény, egy irodalmi alkotás, de akár a mértéktelen étel vagy ital fogyasztása is ... a magyarázat nagyon egyszerū: amíg ebben az állapotban vagyok, addig kikapcsolok és nem kell foglalkoznom, holmi apró-cseprõ földi dolgokkal.., szó szerint kikapcsolok.., ugyanakkor a belsõ hangom is kikapcsol.. egyre gyakrabban és egyre hosszabban.. majd az egymás után jövõ kihívások, nemvárt feladatok által lehetõséget kapsz mégis a tanulásra.., majd egy újabb tanulásra.. a fejlõdésre..
.. és milyen érdekes a magyar nyelv..: a választott szófordulat: 'beletemetkezve lenni', az átvitt értelemben benne van a direkt jelentés is, azaz temetkezel.. magadat.. önnön valódat.. mert addig is kiragadod magad a jelenben létezés állapotából.., magad mögött hagyva a feladatokat, a gondolataidat, a gondjaidat.. valahol jó ez a pillanatnyi kikapcsolás.. , amit néha kikapcsolódásnak hívunk.. de vajon szükség van e a kikapcsolódásra, vagy a kikapcsolással egyben kikapcsolódunk..
és vajon miért kívülrõl várjuk a kikapcsolódást?... az öröm forrását.., miért nem találjuk meg legbelül, önnön magunkban?..
keressük egyáltalán?.. vagy a napi 'rutin' mellett már nem nem fér bele az érdeklõdési körbe önnön magunk keresése, megtalálása és szinten tartása..
szeretettel, Rita Monika
ajánló: még mindig a vicces jelenetek (film, hang), hogy ráhangolódjunk az élet napos oldalára
