Ez egy végtelen történet.. a cv-m.. amikor pár hete aktualizáltam, 3 oldal lett, úgy, hogy nagyon lényegretörõen csak az állomásokat említettem, dátumokkal és feladatkörökkel kiegészítve. Egy ismerõs azt mondta, hogy nem ez a menõ, hanem a célirányos, egyoldalas, nyomulós valami, amit a huszonévesek írnak és küldenek be cégekhez, az a menõ.. hát persze, huszonévesen még nem tudja 30 év tapasztalati helyeit megosztani a munkáltatókkal, mert alig dolgozott pár helyen, ezért is az egyoldal. Ami jó így! Nem akarok huszonévesekkel versengeni, nem cél, másban jók õk, és másban én. A munkaerõpiaci tendencia meg olyan, amilyen.. legutóbbi interjúmon elmondtam, hogy minden voltam, csak akasztott ember nem.. persze ez kicsit túlzás, nem voltam minden, csak majdnem. Nem bánom egyiket sem, mindegyik által több lettem, tanultam, tapasztalatokat gyūjtöttem, sokat sokhelyre tettem bele magamból, és én is több lettem általa. Néha önkénteskedtem, néha a bér olyan alacsony volt, hogy azt is az önkéntes kategóriába sorolom be, azt az idõszakot,.. körülbelül egy hete egy kedves külföldi ismerõsön keresztül Fót-ra tudtam volna menni, gyártósorra, kozmetikai termékeket csomagolni. Ha nem lett volna más lehetõségem már több hete lefixálva, akkor még el is vállalom, kiváncsiságból, tapasztalatgyūjtes céljából. Most abban maradtam a külföldi tulajdonossal, hogy segitek neki 4-5 magyar embert találni, akiket tud alkalmazni a gyárában. Persze, ez is az önkéntesség, hogy segítek neki embert találni. Én hiszek ebben, hogy ezek a dolgok, amiket az Univerzum bõségkosarába magamból, a segítésem által beleteszek, egyszer valamikor valahol visszajönnek, lehet mástól, más helyen, vagy nem nekem, hanem a gyerekemnek, vagy a páromnak, de én ezt vallom, és így vagyok egyensúlyban.
Szívemnek legkedvesebb gasztroblogger, Fūszeres Eszter Fūszer és Lélek oldalán egyszer ezeréve, na jó, 6-7 éve a munkaerõpiaci trendekrõl, amit valami szakoldalon olvasott, azokat foglalta össze: kezdve hogy szüleink egy helyen kezdtek el dolgozni, na és onnan is mentek nyugdíjba, a legtöbbjük. A mi korosztályunk (1969, a legjobb!) a kezdetektõl a visszavonulásig 3-5 helyen mutatja meg magát, a fiatalabb generáció még több, és egy így folytatódik, a tendencia. Õt is azért érdekelte a téma, hogy mi lesz majd a gyermekeivel?, akkor mi lesz az irány?, a trend?, merre, hogyan mutasson utat?.. ami engem is évek óta foglalkoztat..
(folyt.köv.)
Szeretettel, Rita Monika
esszenciaajáló: Békaszittyó (Juncus Effusus - Compact Rush) Bailey virágesszencia: "Ez az esszencia új kezdeteket, új energiákat és új betekintéseket segít elõ. A Békaszittyó a szomorúság esszenciája azok számára, akik úgy érzik, az élet elhalad(t) mellettük. Ahogy az emberek idõsödnek, gyakran válnak szomorúvá, ahogy elkezdik firtatni, mivé válhattak volna: azt érzik, valahogy kimaradtak az életbõl, hogy nem teljesedtek ki. Elkezdik bolygatni az elvesztegetett alkalmakat, vagy azokat a lehetõségeket, amelyeket megvontak maguktól. Ez a szomorúság egy elfojtott düh, haragja annak, hogy a dolgok nem voltak mások. Kirekesztettnek érzik magukat, és sértōdöttnek. Neheztelnek a mások miatti múltbéli tetteikért, talán még hibáztatják is magukat érte.
A Békaszittyó az új kezdetekrõl szól, a friss kezdésekrõl, a tiszta lappal indulásról. Segít abban, hogy könyörülettel tekintsünk a múltra: hogy a dolgok voltak ahogy voltak az akkori körülményekhez mérten, és így húzza ki a fullánkot a múlt emlékeibõl. Ha visszatekintenénk, az olyan, mintha egy régi filmben néznénk magunkat. Sem a régi érzéskötelékek, sem az érzelmek maguk nincsenek. Ami elõttünk fekszik, az az új lehetõségek széles választékának tekinthetõ, azok a lehetõségek, amelyeket már nem nyomnak el a régi neheztelések. A Békaszittyó segít kitörnünk a múltból, és hogy a jelen pillanatot új energiákkal és belátásokkal ragadjuk meg."
