A TÉKOZLÓ FIÚ
(Lukács 15,11–32)
"Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának:
– Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét.
Ő pedig megosztotta közöttük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet élt. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. Ekkor magába szállt, és ezt mondta:
– Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.
És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá:
– Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek.
Az apa viszont ezt mondta szolgáinak:
– Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. – És vigadozni kezdtek.
Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történt itt. A szolga így felelt:
– A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt.
Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte őt. Ő azonban ezt mondta az apjának:
– Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, de te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a te fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút.
Ő azonban ezt mondta neki:
– Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott."
Elõször, amikor olvastam, nem értettem.. nem voltam szülõ és a belegondolás / beleérzés nem segìtett.. ma már értem, érzem hogy ez egy nagyon szép történet.., mi több csodálatos benne a szülõi szeretet, bölcsesség megnyilvánulása.. mert
a szülõi szeretet soha el nem fogy.
Szeretettel, Rita Monika
esszenciaajánló: õszi kikerics: segìt felülìrni a kapott/hozott szülõi szigorminták egy részét..
