Napi szintū beszélgetéseinknek volt része a tizenegyévesemmel az elmúlt hónapokban, hogy
a tanulás mennyire jó dolog is
és
bár manapság természetesnek tūnik, de korábban egyáltalán nem volt mindenki számára elérhetõ..
Elsõ osztály második felében (vagy második osztály elsõ felében) kezdõdtek ezen beszélgetéseink.., amikor felhozta, hogy
- Miért nem lehetne otthon IS tanulni?
Akkor még készületlenül ért ez a felvetése, ezért csak visszakérdeztem, hogy hogyan is gondolja?..
Hát az anyukája, mármint én tanìtanám..
Erre hirtelen amik eszembe jutottak azokat próbáltam észérvnek felhozni, azaz, hogy
- én nem vagyok pedagógus,
- és nagyon nagyon régen a kiváltságosaknak jutott a házi tanìtó, de a többségnek semmi nem jutott nagyon sokáig, és most mindenkinek megadatik a tanulás,
- és a nõk tanulási lehetõségei végképp nem voltak sehol sok évvel ezelõtt..
Meghallgatott, szerintem értette is a maga hétésféléves elméjével, na és beértünk az iskolába is.
Teltek, múltak az évek, 1x-1x elõjött a házi tanìtó és az anyuka szerepkör, de nem jutottunk tovább el..
Az elmúlt pár hónapban gyakrabban jött elõ a téma minálunk..,
na itt már a tizenegyévesem elméjére próbáltam hatni.. és összeszedtem minden észérvemet:,
kezdve az alap lemezzel: hogy
1.) régen a kiváltságosok gyermekei tudtak csak tanulni a házi tanìtó segìtségével.., és hogy
2.) a nõk alapból nem tanulhattak, csak azért mert nõk voltak sok évvel ezelõtt,..
és akkor jöttek a személyes, (a rokonságból merìtett) esetek, hogy:
3.) egy közeli családtag nagymamája orvosi egyetemre szeretett volna menni (kb 80 éve), de a fiútestvérei leszavazták, mondván, hogy az orvosi egyetemen elk..rvul.. (ezt nem pont ìgy adtam át) majd ìgy másfelé kanyarodott az életútja és kìváló pedagógus lett, majd szakfelügyelõ is - és legjobb tudása szerint látta el mindegyiket.
4.) egy másik közeli családtag textiltervezõ mérnök szeretett volna lenni, azonban a politikai helyzet miatt és a család származása miatt nem vették fel az egyetemre.. és valahogy neki is más irányba kanyarodott a sorsa.., szaktanár lett, hogy akkor a családi vonalat vigye tovább.. remek szakember volt, az új tankönyv kiadása elõtt õt kérték fel egy másik kollégájával a könyv szakmai véleményezésére. Legjobb tudása szerint látta el õ is feladatát egy nehéz, terhelt rendszerben és úgy hogy huszonévesen 40 fõs fiúosztályt kapott és ott kellett helytállnia.. megoldotta nagyszerūen!, még ma is hìvják osztálytalálkozókra!
5.) egy harmadik családtag: gazdalkodó szülõk gyerekeként, ahol az apának hat elemije volt, apja semennyire nem támogatta a tanulását, pedig szó szerint szomjazta a tudást és csak tanulni akart, semmi mást és megkapta az apjától, hogy csak azért akar tanulni, hogy ne kelljen gazdálkodnia és hogy a dolgok könyebbik oldalat akarja megfogni ezáltal, DE nemìgy volt és közben 50 évnek kellett eltelnie, hogy az édesapja átértékelje a kijelentését.. ma már egyikõjük sincs közöttünk.
6.) az '56-os események egy másik ismerõs családtag életében és tanulási esélyeiben hoztak el nemtervezett fordulatokat..
7.) és még tudnám sorolni..
Érti õ a maga módján, hogy ez egy olyan lehetõség, ami természetes is, bizonyos életkorig ingyenes is, csak valahogy más a környezet , a hétköznapok..,
és amikor elérkeztünk 2020. március 15-e estéig, amikor is mindenki egyik pillanatról a másikra otthontanulóvá vált, magamban azt mondtam: a csudába, még ha átmeneti idõre is, de neki lett igaza..
Szeretettel, Rita Monika
ui.
esszenciaajánló: kapor: "bonyolult és szokatlan helyzetek megértéséhez és elfogadásához"
filmajánló: nagy film kedvencem a témában: Yentl (1983) - Barbra Streisand fõszereplésével
